Több mint 100 idézet!
Néha jobbha hajadeltakarjaafélszemed,éscsakafélvilágotlátod,akkorcsakavilág sépoldalátlátod,nemlátodaztasokbaromságot,hülyeségetésrondaságotamibőla másikfeleáll,defésüldmásikoldalrahajad,éslásdarosszatis
Gyűlölöm,hmiattadnevetek,vagyhakönnyesleszaszemem!
Ígérem, hogy többé nem zavarlak,
S most már többé nem érdekelsz.
Egy lány félre áll utadból, és nem lesz többé játékszered.
Szemed csillogásán látom,
Vártad ezt már azt hiszem.
Meg kellett volna tennem rég,
De mindent legyőzőtt a vágy és a szerelem.
Gondoltam mit tegyek, mit csináljak....
Nélküled mi lesz az élet, mi lesz a cél?
Ha mégis neked kellett, ne gondolj arra, hogy könnyes szemmel búcsúzom.
Tudom késő már, elveszítettelek és nem jössz vissza sosem.
Akarod mg most is talán....
Nem szóltál csak elmentél csendesen,
Mond miért van az, hogy mindíg azt szeretjük ki mást szeret?
Miért van az, hogy fájó könnyet ejtünk, ha a múlt emléke énekel?
S bár találunk szebbet, jobbat a lelkünk,
Azt az eggyet sosem feledjük.
Elhatároztam, hogy elfelejtelek,
De ha meglátlak úgy érzem, te vagy az igazi!
Megfogod látni, ha majd múlnak az évek, ki volt az ki igazán szeretett Téged!
Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, hogy menny csak el.
Ki menni akar azt hagyni kell.
Mosolyog hozzád az arcom, de mögé már seni sem lát.
Most látom, hogy milyen nehéz ha elhagy egy jóbarát..
Kacagva búcsúzom en is, de hangom mégis remeg,
Mosolygok az utcán végig, és aztán befordulok.
Fáradtan szememhez nyúlok:
...Könnyem csorog...
Ha valaki megkérdezné: Mit jelentesz nekem?
Lehajtott fejjel csak annyit mondanék:
-Semmit csupán az életem!
Megpróbáltam nem gondolni Rád, de néhány percnél nem bírtam tovább.
Gondolataimból elüztelek, de Te százezerszer visszaérkezel.
Hogyan mondjam el mi nyomja lelkemet,
Eggyetlen érzés mely kitölti szívemet.
Hogyan mondjam el?:
Lehet fájó könnyek közt, amik éltetnek.
Nem... nem akarok neked csalódást okozni, csak azért mert szeretlek.
Halgasd meg az én fájdalmas versemet,
Melyet neked irtam, hogy igazán mit érzek.
Mert mit ér a hit, ha nincs kiben hinned,
Mit ér a szerelem, ha nincs kit szeretned,
Mit ér a bizalom, ha már nem bízok benned,
S mit ér az élet, ha nincs kiért élned?
Látod én már nem hiszek mert nem hihetek.
S nem bízok mert, benned nem bízhatok meg.
De még mindíg szeretlek, mert van kit szeretnem.
S, hogy mit ér így az életem?
Talán annyit amennyit adtál nekem.
Eggyütt töltöttünk sok szép éjszakát.
Mikor hazaértünk így szóltál: - jó éjszakát.
Boldogan mentem be a kapun, s arra gondoltam, hogy mikor találkozunk?
Pár nap múlva újra találkoztunk.
Mindíg szerettelek és nagyon imádtalak,
Néhány hétvége még a mién volt,
Aztán megláttam valamit ami talán igaz sem volt.
Más lánynak fogtad márt a kezét,
Nem bántott téged, hogy látlak én,
Nem szóltam semmit, mit szólhattam volna.
Rájöttem, hogy ennyi volt és gondoltam jól van.
Két nap múlva újra találkoztunk.
Látszott rajtunk, szomorúak vagyunk.
Te halkan ígyszóltál maradjunk barátok...
Sokáig nem tudtam mit mondjak erre,
De elkellett hinnem, hoyg örökre vége.
Elmentél tőlem, s én hagytam, hogy menny csak el.
Aki menni akar azt hagyni kell.
Hazug kacagással indultam a kapu felé, és éreztem, hoyg sírnom kell.
Ha valaki akkor megkérdezte volna, mit jelentesz nekem,
Lehajtott fejjel csupán annyit mondanék:
-Semmit csupán az életet!
Ha valaki megkérdezte volna akkor miért sírok,
Zokogva felelném, ne ismerd meg a bánatot.
Talán Te is így éreztél mikor menni láttál,
De ne feledd el, hogy aki megcsalt, az Te voltál.
Azóta 2 hónap telt el, és a 2 hónap után eggyütt voltam veled.
Boldog voltam mert szerettelek Téged.
De le kell mondanom rólad ezt érzem.
Tudom, hogy nem szeretsz és ez fáj nekem.
Ha veled vagyok csak még jobban szenvedek,
Már megszokhattam volna a sok csalódást,
De a szívem már nem bírja ezt a csapást!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
